Templomunk rövid története
Tereske helység eredetileg az esztergomi főegyházmegye területén feküdt. Nevét a középkori írásos emlékeke különbözőképpen emlegetik: Triskai, Triske, Thereske, Tereskő, Derecske, Barát-Tereske és Apáca-Tereske. Az Árpád-házi – királyok korában Benedekrendi monostort alapítottak itt, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelve.
Az apátságot írásos dokumentum először 1219-ben említi, de a történészek tanúsága szerint már a XII. század második felében fennállt a kolostor. Reiszig Ede és nyomában Chobot Ferenc történészek véleménye az, hogy „a tereske Benedekrendi apátságot, melyik egyike a vármegye legrégibb egyházi intézményeinek, alkalmasint még első királyunk idejében alapították. Az apátság földjei beékelődtek az esztergomi érsek legrégebbi birtokai – Vadkert Szátok Tóttereske – közé. tehát bizonyára csak e birtokok adományorzását megelőzőleg voltak az apátság számára kihasíthatóak.”
A budai káptalan 1383. évi határjárási jegyzőkönyve pontosan körülírja a tereskei apátság birtokát, melyet a Dennek pusztának neveznek. A monostor apátjai közül egyedül János apát nevét ismerjük, az 1400-as évek második feléből.
A 15. század vége felé a tereskei monostor szerzetesei – mint abban az időben annyi más kolostoré is – kihaltak, az apátság épületei pusztulásnak indultak. Mátyás király az elhagyatott tereskei apátság birtokát kedves diplomatájára Bajoni István váci kanonoknak adományozta. Bajoni István királyi titkár volt, humanista műveltségét Itáliából hozta. Tanulmányait Ferrarában és Bolognában végezte, ez utóbbi város egyetemén kánonjogi diplomát szerzett. A tereskei apátsági templomot – amelyet időközben egy tűzvész is megrongált – kétszer újjáépítette. Valószínűleg ekkor készült a templom ma is meglévő ékessége a pasztofórium, a falba épített szentségház, amely a hazai reneszánsz szobrászat kiemelkedő alkotása.
Bajoni halála után II. Ulászló király esztergomi bencés apácáknak adományozta a „benedekrend tereskei monostorát”, az egyesítést 1508-ban hagyta jóvá II. Gyula pápa.
1516-ban már nem a bencés nővéreké, Verbőczi István birtokához tartozott, 1542-ben pedig már a Balassa család tulajdona volt az apátság denneki birtoka.
Nógrád várának eleste után 1544-ben török kézre került és „Barát Tereske” néven említik. 1593 és 1620 között felszabadult a török uralom alól, véglegesen azonban csak a 17. század közepétől múlt el a török veszedelem
Tereskét az 1675 körül keletkezett Pongrácz féle térkép már a váci egyházmegyei helynek tüntette fel, templomát két toronnyal ábrázolva. Két tornyát 1847-ben lebontották, majd 1896-os átalakítás alkalmával a templom boltozatát sík mennyezetre cserélték.
1702-ben, az egyház újjászervezésekor a romhányi plébániához csatolták Tereskét, mint filiát.1945-ben vált önálló plébániává.
AAz 1960-as évek közepétől a tereskei műemlék templom Dümmerling Ödön építészmérnök, később Sedlmayer Beck Zsuzsanna építészmérnök és Pálos Frigyes plébános irányításával, valamint a hívek áldozatos munkájával restaurálták. Így kerültek elő a gótikus ívek a korai a középkori és gótikus ablakmaradványok, faragott kő építészeti töredékek, amelyek mind a templom építésének korszakait dokumentálják.
A szervetlenül beépített bélésfalak kibontásával pedig napvilágra került a Szent László király életéből vett freskó sorozat, amely ma a templom legfőbb ékessége.
A történelmi Magyarország területén sok templomban találkozhatunk e Szent László legenda megjelenítésével, főleg Erdélyben és a Felvidéken, de a mai Magyarország területén csak Ócsán és Vizsolyban találunk csekély töredékeket. A legteljesebb sorozat Tereskén maradt fenn a templom északi oldalán. A freskót Rády Ferenc restaurálta az 1970-es évek elején.
A tereskei templom a „Boldogságos Szűz mennybemenetele” tiszteletére van szentelve. A „Mennybemenetelt” ábrázoló, a 19. század elejéről származó, Varschágh Jakab által festett oltárkép ma is a szentély északi falán látható.
A templom búcsúja Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én van.
Templomról további weboldalak: